IVARTALANÍTÁS ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK
(PRO ÉS KONTRA) (KUTYÁK)
A világon jelentős kulturális különbségek vannak ebben a témában, sőt földrészenként mások az állat-egészségügyi tapasztalatok is.
A téma meglehetősen összetett és joggal az egyik leggyakoribb kérdése az állattartóknak az, hogy mikor kell ivartalanítani és egyáltalán szükséges-e a háziállataink ivartalanítása.
Minden esetben javaslom az ivartalanítást. A műtéti kockázat mind a hímek, mind a nőstények esetében – előre tervezett, kontrollált, egészséges fiatal állatnál – minimális. Manapság az állatorvosi praxisok leggyakoribb műtét típusa az ivartalanítás.
Saját kutyánk ivartalanításával kapcsolatos döntésünkben az is segíthet, hogy több mint hetvenezer kutya vizsgálata alapján úgy tűnik, az ivartalanítás növeli a várható élettartamot. A hosszabb élettartam valószínűleg főként a fertőzés- és traumaveszély csökkenésére vezethető vissza.
Az ivartalanítás alól felmentést csak a tökéletes genetikai háttérrel rendelkező, tenyésztésre szánt és tenyészszemlén pozitív értékelést kapott egyedek kaphatnak. A tenyészállatokat is, amint kivették a tenyésztésből javasolt ivartalanítani.
Mikor legideálisabb az ivartalanítás ideje?
Az európai és a hazai állatorvosok, és az állatvédelemmel foglalkozó szakemberek, a menhelyeken tevékenykedő önkéntesek is a minél korábbi ivartalanítást javasolják. Viszont, hangsúlyozom, hogy szuka kutyák esetében állat-egészségügyi szempontból a 1. tüzelés vége után (2-3 hónappal) legideálisabb az ivartalanítás.
Ezzel ellentétben a nőstény ebek esetében az Egyesült Államokban a műtétet a populációszabályozás eszközének tekintik. Az amerikai állatorvosok az ivartalanítást a nem kívánt túlszaporulat meggátlása miatt az első tüzelést (ivarzást) megelőzően, azaz 6 hónapos kor körül javasolják. Az USA-ban közel 80%-os az ivartalanítottsági arány (szemben az európai 20 körüli %-kal).
Norvégiában viszont, – úgy tudom – nincsenek kóbor kutyák, tehát az ivartalanításnak nincs szerepe a túlszaporulat szabályozásában. Náluk kizárólag indokolt esetben engedélyezett az operáció.
Ivartalanítás mellett milyen érvek szólnak?
Elsősorban preventív célból javaslom az ivartalanítást.
Ivartalanított szukáknál csökken – főként a 2.5 éves kor előtt elvégzett műtét esetén – a hormonfüggő betegségek, elváltozások lehetősége. Az ivaros szukákban emlődaganatok különféle formáival találkozunk, gyakoriak a méhgyulladások (legveszélyesebb a pyometra, vagyis a gennyes méhgyulladás), valamint a ritkán előforduló petefészek-, méh-, méhnyak és a hüvelydaganatok is. Elhanyagolt esetben akár a daganaton keresztüli vérvesztéssel, illetve tüdőáttéttel kell számolni.
Tehát az elváltozások kialakulása minimálisra csökkenthető az ivartalanított szukákban.
Kasztrált hímek esetében csökkenti a nem daganatos eredetű prosztata betegségek, valamint a cukorbetegség (diabates mellitus) kialakulásának valószínűségét.
Sokan azért döntenek a műtét mellett, mert az ivartalanítás az esetek jelentős részében a viselkedést is megváltoztatja. Még a norvég állatjóléti törvény is lehetővé teszi a műtétet bizonyos viselkedési problémák esetében, például ha egy kan kutya fokozott agresszivitással reagál saját nembéli társaira.
Ha a kutya olyan helyen él, ahol sok fajtársával találkozik nap mint nap, jelentősen csökkentheti a stresszt az ivartalanítás.
Csökken a csavargási ösztön (kan és szuka kutyákban és kandúr illetve nőstény macskáknál is).
Közvetve csökken az autóbalesetek miatti sérülések, elhullások száma.
Kutatási eredmények szerint a verekedések gyakorisága 60%-kal, a párzási kísérletek száma 70%-kal csökkenhet ivartalanítás után.
A fajfenntartás ugyanis ösztönös viselkedés, hormonfüggő folyamat, mely hatásra a tüzelő szukák környezetében a kanok a rivalizálás, territóriumvédés miatt gyakran keverednek párharcokba. Sok esetben néhány felületes sérüléssel, de olykor az állat elpusztulását jelenthetik ezek a marakodások. Pláne, ha a sérült állat nem jut el állatorvoshoz.
Ivartalanítás ellen milyen érvek szólnak?
Ivartalanítás után előfordulhat, hogy csökken az eb aktivitása, mely magával vonzza az elhízás lehetőségét. Főként az arra egyébként is hajlamos fajtáknál (pl.: labradorok, beagle, tacskók, valamint a lakásban tartott macskák). Mindkettő megelőzhető, ha a gazda odafigyel az etetésre és az állat mozgatására. Előfordulhat, hogy megfakulhat a szőrzet és nagyobb mértékű lehet a vedlés is. Utóbbi jelenségek is a hormonháztartás megváltozásával hozhatók összefüggésbe.
A NAGYON KORAI (vagyis kutyák esetében a 6 hónapos kor előtti) ivartalanítás ellen szól az, hogy megnövelheti az egyes orthopédiai rendellenességek (pl.: csípőízületi diszplázia) kialakulásának kockázatát. Megnövelheti a vérképzőszervi daganatok lehetőségét, valamint a pajzsmirigy alulműködés (hypothyreozis) valószínűségét.
Esetek max. 10-20%-ban vizelet visszatartási rendellenesség (inkontinencia) alakulhat ki. Végül a kutatások szerint az oltási reakciók számát is növelheti.
Összegezve:
A mi kultúránkban helye és nagy jelentősége van a kedvenc állataink helyes időben elvégzett ivartalanításának, mert ez a felelős állattartói magatartás egyik alapköve.
Forrás: