MILYEN HATÁSSAL VANNAK RÁNK AZ ÁLLATOK?
Az állatok gyógyító közelsége már régóta bizonyított tény. Tudományos vizsgálatok eredményei kimutatták, hogy az állattartók sokkal egészségesebbek, mint az állatokat nem gondozó embertársaik.
Éppen emiatt az állatokat terápiás célra is használják. A terápiás lehetőségeket 60-as években dr. Boris Levinson gyermek-pszichológus dolgozta ki az Egyesült Államokban.
- Terápiás állatokat alkalmaznak (kutyákat, lovakat) testi fogyatékosok (siketek, vakok), értelmi fogyatékosok, autisták kezelésében. Pszichés megbetegedések, magatartási problémákkal küzdő gyermekek, továbbá élvezeti szerek függőségével (alkohol, drog) és szociális problémákkal küzdő családok esetében is.
- A terápiás állat segíti a traumán átesett egyént a megnyílásban, segíti a kommunikációs készséget és fejleszti az empátiát.
- A kutya, macska simogatása csökkenti a szívbetegség kialakulásának kockázatát, a koleszterinszintet, a vérnyomást, javítja az ember kedélyállapotát.
Miért fontos a kisgyermek fejlődése szempontjából a kisállattartás?
Vegyük sorra azokat az okokat, amiért a szakemberek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a családok kisállatot vegyenek magukhoz.
1. Élőlények iránti szeretet és tisztelet!
2. Felelősség!
3. Gondoskodás!
4. Szocializáció!
5. A játék szerepe!
1. Élőlények iránti szeretet és tisztelet!
Ha háziállat van otthon, a gyerekek már nagyon kis korukban megtanulják, hogy az állatok is érző lények. Nem csak megtanulják, de saját maguk tapasztalják meg, hogy az állatok is éreznek fájdalmat, éhséget, fáradtságot, örömet, pont úgy, ahogy ők maguk is. Megtanulják tisztelni az állatokat, ezáltal felnőtt korukban is sokkal érzékenyebbek lesznek a környezetükre.
Azoknak az embereknek, akik gyerekkorukban kisállattal nőttek fel, az emocionális érzékük is fejlettebb és az élőlények iránti szeretetet és tiszteletet saját gyermekeiknek is továbbadják.
2. Felelősség!
Ha háziállattal nő fel egy kisgyermek, akkor hamar megtanulja, hogy az állattartás nagy felelősséggel jár. Tapasztalat útján érzi át és sajátítja el, hogy az állat ugyanúgy kiszolgáltatott, ahogy ő maga is, de amíg neki ott van (jó esetben) anya és apa, aki enni, inni ad és játszik vele, addig az állatnak csak mi vagyunk. Nekünk kell enni és inni adni, és nekünk kell játszani vele.
Gyermekeink megtanulhatják, milyen felelősnek lenni egy másik élőlény iránt azáltal, hogy a saját szükségleteiket, vágyaikat az állat szükségletei mögé kell helyezniük. pl.: Hiába megy a kedvenc mese a tévében, ha a sétáltatás ideje elérkezett.
Az állattartással a felelősségtudat kialakítása mellett az önzetlenségre, türelemre és osztozkodásra is nevelünk. Azok a gyerekek, akik kisállattal nőnek fel, kevésbé önzők a többi gyerekkel szemben. A kutyus se adja csak úgy oda a kedvenc labdáját, ahogy az oviban sem lehet csak úgy elvenni a másik gyerek játékát.
Felnőttkorban ezek a tapasztalatok segíteni fognak, hogy felelős döntést hozzanak akkor, mikor úgy döntenek állatot fognak tartani.
3. Gondoskodás!
Egy kisállat mellett a gyerekek könnyen sajátítják el, hogy milyen egy másik élőlényről gondoskodni.
A mindennapokban tapasztalat útján tanulják meg, hogy az állatokat is etetni és itatni kell, a kutyust minden nap sétálni kell vinni – akkor is, ha hideg van vagy esik az eső -, a cica almot meg ki kell cserélni.
Megtudják, hogy ha a kis kedvencük beteg, őt is el kell vinni az állatorvoshoz és neki is kell gyógyszer, pihenés, hogy meggyógyuljon.
Nekünk kell megnyugtatni az állatokat, ha félnek és nekünk kell gondoskodni a biztonságukról.
Megtanulják, hogyan nyúljanak helyesen egy állathoz, hogy ne keltsenek benne félelmet és ne okozzanak fájdalmat.
Elsajátítják, hogy mindig tartsák szem előtt a háziállat szükségleteit is.
Felnőtt korukban eme tapasztalatok sok esetben segíthetnek abban, hogyan forduljanak majd bajba jutott embertársaik irányába.
4. Szocializáció!
Éppen úgy, ahogy a kölyök állatoknak, a gyerekeknek is szükségük van szocializációra. Mind két esetben nagyon sokat segít a folyamatban, ha korán találkoznak és együtt nőnek fel.
A kutya részéről fontos, hogy szokjon hozzá a gyerekek temperamentumához is, hiszen teljesen más a viselkedésük, mint a felnőtteknek. A gyerek részéről pedig azért fontos, hogy játékos módon, könnyen tudjon hozzászokni az állatok jelenlétéhez.
Minél később találkozik a gyerek az állatokkal, annál nehezebben tudja levetkőzni a velük szembeni félelmét. 10 éves kor alatt a gyerekekben még nem alakul ki teljesen a félelemérzet. Ezzel szemben egy felnőtt embert (aki sosem élt együtt háziállattal és emiatt alapból tart tőlük) órákig győzködhetnénk, hogy bátran simogassa meg azt a hatalmas, nagyon barátságos kutyát, hiszen ő még soha sem harapott meg senkit.
Az a gyermek, aki közös életet élt egy kisállattal, az mindent megtanul és kitapasztal az állatok viselkedéséről, és később magabiztosan fog tudni egy-egy helyzetet kezelni (pl. ha a séta során felé rohan egy kutya, vagy ha meglát egy kóbor macskát).
5. A játék szerepe!
A játék a gyermek legfontosabb elfoglaltsága, valamint a lelki és a fizikai fejlődés legfontosabb segítője.
Javasolt-e idős, magányos embereknek az állattartás?
Idős emberek esetében az állattartást nem az emberi társas kapcsolataink helyett javaslom, hanem számomra csak azok mellett, az ún. intim szféra részeként értelmezhető.
Sokszor tapasztalom azt a tény, hogy ezeknek az embereknek az állatokról való gondoskodás, a velük való törődés ad értelmet, célt életüknek, számukra a házi kedvencek jelentik az egyetlen társaságot.
Ha egy családban haláleset történt és a veszteséget, a magányt szeretnék kezelni, akkor legelőször segíteni kell, illetve hagyni kell a gyászt feldolgozni. A gyász nem könnyíthető meg, nem enyhíthető azzal, ha a gyászoló figyelmét kifelé fordítjuk (pl.: egy új családtagnak szánt állattal). A gyászt meg kell élni, az érzelmeknek időt kell hagyni arra, hogy a helyükre kerüljenek.
A hozzátartozóknak szeretném javasolni, hogy csak abban az esetben ajándékozzanak állatot egy egyedül élő nagyszülőnek, ha azt személyesen egyeztették és csak akkor, ha neki van már az állat tartásával kapcsolatos ismerete, gyakorlata.
Sajnos ellenkező esetben a „jó szándék balul is elsülhet”….
Az állatorvosi ellátások egyre költségesebbek, az etetésről, a felszerelésekről (kutyaház, póráz, nyakörv, ketrec, kalitka, stb.) esetleges kozmetikázásról is gondoskodni kell. Ezért mindenképpen jól meg kell fontolni nem csak, hogy melyik állatfajt válasszuk, de az állattartást magát is.
Felelős állattartóhoz méltó hozzáállás után többszörösen vissza fogjuk kapni a belefektetett időt, energiát, hiszen állatgondozóként mérhetetlen nagy örömben, és szeretetben lesz részünk.
Forrás: http://www.noiportal.hu